Download Torrent Lo sceicco bianco directed by Federico Fellini with Leopoldo Trieste mkv
⇩⇩⇩⇩⇩⇩⇩
↑↑↑↑↑↑↑
Reviews=Who would have thought that only moments after arriving at Rome for their honeymoon, the young and pure bride, Wanda, would sneak out of the room, leaving her fastidious groom, Ivan, all alone? Obsessed with the masculine Fernando Rivoli--the hero of her favourite romantic photo-novel, The White Sheik--Wanda plucks up the courage to meet him in person, only to be seduced by the arrogant protagonist, so far away from the hotel and her husband. As a result--perplexed by Wanda's strange disappearance, and unable to disclose the news to his family--Ivan meanders through the ill-lit Roman streets in search of his wife, on pins and needles, waiting for their eleven o'clock appointment with his uncle and the Papal Audience at the Vatican. What does the new day have in store for the separated newlyweds?
Brunella Bovo
writer=Michelangelo Antonioni
Drama
Scores=4615 vote
Download Torrent Lo sceicco bianca and family.
Download torrent lo sceicco bianco full.
Download torrent lo sceicco bianco y.
Download Torrent Lo sceicco bianco bi. Download Torrent Lo sceicco bianco. Download torrent lo sceicco bianco stone. Download torrent lo sceicco bianco con. Download torrent lo sceicco bianco lyrics. Download torrent lo sceicco bianco para.
Download Torrent Lo sceicco bianconi scuperta
Download torrent lo sceicco bianco 1. Download torrent lo sceicco bianco 2017. Download torrent lo sceicco bianco wine. Download torrent lo sceicco bianco brothers. A classic Fellini comedy, with all the atmosphere of a carnival that fans expect. Brunella Bovo is lovely, naive, well-meaning, but lead astray by a philandering playboy. Meanwhile, her new husband seems doomed to appear utterly insane to his family who has come to Rome to meet his blushing bride- suddenly disappeared. Charming, funny, what's not to love? Oh, and Guilietta Masina arrives in her role as the kind and sensual Cabiria- icing on the cake! While certainly not the greatest Fellini film on record, it makes for pleasant viewing. Yes, the behavior of the characters is hardly exemplary, but then, would that be entertaining.
Brunella Bovo Életrajzi adatok Született 1932. március 4. [1] Padova Elhunyt 2017. február 21. (84 évesen) 2] Róma Brunella Bovo az IMDb-n A Wikimédia Commons tartalmaz Brunella Bovo témájú médiaállományokat. Brunella Bovo ( Padova, 1932. március 4. – Róma, 2017. február 21. olasz színésznő. Tartalomjegyzék 1 Filmjei 1. 1 Mozifilmek 1. 2 Tv-filmek 1. 3 Tv-sorozatok 2 Jegyzetek Filmjei [ szerkesztés] Mozifilmek [ szerkesztés] Ho sognato il paradiso (1950) Csoda Milánóban (Miracolo a Milano) 1951) La vendetta di una pazza (1951) A fehér sejk (Lo sceicco bianco) 1952) Fanciulle di lusso (1953) Scampolo '53 (1953) Dieci canzoni d'amore da salvare (1953) Soli per le strade (1953) Wiretapper (1955, Barbara Hudson néven) Dramma nel porto (1955) Alone in the Streets (1956) I vagabondi delle stelle (1956) Salambò (1960) Cavalcata selvaggia (1960) Gioventù di notte (1961) Colorado Charlie (1965, Barbara Hudson néven) Tv-filmek [ szerkesztés] Romeo Bar (1958) Il processo di Santa Teresa del bambino Gesù (1967) Holiday (1967) Tv-sorozatok [ szerkesztés] Resurrezione (1965, öt epizód) Le avventure di Laura Storm (1965–1966, öt epizód) Il circolo Pickwick (1968, három epizód) Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Internet Movie Database (angol nyelven. Hozzáférés: 2015. október 17. ) ↑ E scomparsa Brunella Bovo, sognatrice de "Lo sceicco bianco" viveva a Passo Corese. (Hozzáférés: 2017. február 26. ) Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 61238893 LCCN: no2003082178 ISNI: 0000 0001 2026 8707 GND: 1058203800 SUDOC: 117911380 NKCS: xx0160687 BNF: cb141583193 ICCU: 684415 BNE: XX5093838 Filmművészet-portál Olaszország-portál.
Download torrent lo sceicco bianco del. Download torrent lo sceicco bianco d. Diana Mayo, aki éppolyan szép és gazdag, mint amilyen önfejű, épphogy nagykorú lesz, máris elhatározza, hogy expedíciót szervez a sivatagba – hiába próbálja lebeszélni az útról bátyja, hiába ajánlkoznak kisérőnek az udvarlói, Diana, a kőszívű leány minden józan érvet és segítő szándékot elutasít, s egy napon elindul a végtelen homoksivatagba. Nem is sejti, hogy a legközelebbi oázis mögött már várja őt Ahmed ben Hasszan sejk és mindenre elszánt csapata, hogy elrabolja. A daliás arab törzsfőnök, akinek kegyetlenségénél csak bátorsága nagyobb, néhány nappal korábban véletlenül találkozott a lánnyal, s rögtön elhatározta, hogy megszerzi magának: s amit ő elhatároz, azt véghez is viszi. Diana tehát fogságba kerül. Először egy vad, pusztai harcos, majd saját szíve fogságába. Ahonnan nincs menekülés… A sejk fiai-ban csaknem két évtized múltán találkozhatunk a jólismert szereplőkkel. Dianna immár a sejk megbecsült felesége és gyermekeinek anyja – ikergyermekeknek méghozzá. Ám… ( tovább) Kedvencelte 2 Most olvassa 1 Várólistára tette 6 Kiemelt értékelések Hasonló könyvek címkék alapján George R. R. Martin: Kardok vihara 97% Összehasonlítás Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja 94% Összehasonlítás Gail Carson Levine: Elátkozott Ella 93% Összehasonlítás J. Tolkien: A Gyűrűk Ura 93% Összehasonlítás Kerstin Gier: Rubinvörös 92% Összehasonlítás Rick Riordan: A villámtolvaj 93% Összehasonlítás Michael Ende: A Végtelen Történet 91% Összehasonlítás James Dashner: Az útvesztő 90% Összehasonlítás Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya 92% Összehasonlítás J. Tolkien: A hobbit 92% Összehasonlítás.
Download torrent lo sceicco bianco di. Download Torrent Lo sceicco blanco y negro. Download Torrent Lo sceicco bianconeri. Download Torrent Lo sceicco banco central. Likable early Fellini told in a sprightly farcical vein, with good-natured jabs against hypocritical family honour, marital disharmony and the hokeyness of pulp kitsch.
The situations are a tad too low-key to work as premium farce, but the humanity and naturalness that are invested in the story and the characters, despite all tendencies to rely on stereotypes, render this pic highly watchable, if not as memorable as later films made by the master director.
And in an age when satire is often equated with a misanthropic attitude it's nice to witness a more empathic way to get one's knuckles rapped.
7 out of 10 pitying prostitutes.
Download Torrent Lo sceicco bianconi. Download torrent lo sceicco bianco de. Download torrent lo sceicco bianco tile. Download torrent lo sceicco bianco youtube. Download torrent lo sceicco bianco 2. Download torrent lo sceicco bianco granite. Download Torrent Lo sceicco banco mundial. Federico Fellini Született 1920. január 20. [1] 2] 3] 4] 5] 6] 7] 8] 9] 10] 11] Rimini [12] 2] Elhunyt 1993. október 31. (73 évesen) 1] 3] 4] 5] 6] 7] 8] 9] 10] Róma [13] Állampolgársága olasz (1920. – 1993. ) olasz [14] Házastársa Giulietta Masina (1943–1993) Foglalkozása filmrendező forgatókönyvíró satirist képregényalkotó Iskolái La Sapienza Egyetem Kitüntetései Praemium Imperiale Életműdíj BAFTA-díj a legjobb díszletnek Blue Ribbon Awards for Best Foreign Film Bodil Awards Arany Pálma David di Donatello for Best Director David Luchino Visconti-díj Directors Guild of America Film Society of Lincoln Center French Syndicate of Cinema Critics Award Nastro d'Argento for Best Director Nastro d'Argento for Best Screenplay Kansas City Film Critics Circle Awards 1966 Kinema Junpo Moscow International Film Festival awards New York Film Critics Circle Awards Sant Jordi-díj Zsűri különdíja Golden Lion for Lifetime Achievements Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja Európai Filmakadémia életműdíja (1989) 15] Halál oka agyi érkatasztrófa szívinfarktus Sírhely Rimini weboldal IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Federico Fellini témájú médiaállományokat. Federico Fellini ( Rimini, 1920. január 20. – Róma, 16] 1993. október 31. olasz filmrendező és forgatókönyvíró. A II. világháború után az olasz filmművészetben kibontakozott egy új irányzat, a neorealizmus. Ezen az úton elindulva találta meg Fellini saját, senkivel össze nem téveszthető stílusát: a szánalom, a megértés, az együttérzés még neorealista, a költői emelkedettség, a groteszk humor, a miszticizmus azonban már egy másik út. Az Országúton, az Édes élet, a 8 és ½, később a Fellini-Róma és az Amarcord új utat jelöltek ki a filmművészetben. Fellini filmjeiben a valóság, az emlékek és az álmok sajátos módon olvadnak eggyé. Művei az emberi kiszolgáltatottságot, képmutatást, ostobaságot és kisszerűséget szeretetteli, gyakran harsány humorral jelenítik meg. Talán nincs is még egy olyan rendező a filmvilágban, akinek alkotásai annyi személyes élményből és emlékből épülnének fel, mint Fellinié. Élete [ szerkesztés] A gyermekkor [ szerkesztés] Fellini édesapja, Urbano Fellini kereskedelmi utazó volt. Édesanyja neve: Ida Barbiani. Az anyát kitagadták a szülei, amiért megszökött Urbanóval. A Fellini-szülők házassága nem volt teljesen felhőtlen, az apa valószínűleg félrelépett olykor. Federicónak két testvére született: öccse, Riccardo, és húga, Maddalena. A gyermek Fellini hétéves korában járt először cirkuszban. Az élmény nagy hatással volt rá, noha a bohócokat inkább ijesztőnek, semmint mulatságosnak találta. Nem sokkal később megszökött egy vándortársulattal, ám a család egyik barátja fülön csípte, és hazavitte. A kissé magának való Federico szeretett rajzolgatni, és rajongott a képregényekért. Kilencévesen papírból és agyagból bábokat készített, melyekkel saját szórakoztatására színielőadásokat tartott. Nem szeretett iskolába járni, bár nem volt éppen rossz tanuló. A cirkusz mellett a mozi világa is elvarázsolta: kétéves korától kezdve Rimini filmszínháza, a Fulgor állandó vendége volt. Tizenegy éves volt, amikor álnéven elküldte rajzait és képregényeit néhány firenzei és római lapnak. Évek múlva, amikor már nem is számított rá, megérkezett az első honorárium. Az akkor már 17 éves Federico Firenzébe ment, ahol mintegy fél évig gyakornokként dolgozott a 420 nevű vicclapnál. 1938 elején Rómába utazott. Szüleinek azt ígérte, hogy ott beiratkozik az egyetem jogi karára, ám az előadásokat végül nem látogatta. Ugyanakkor mint jogászhallgató, sikerült elkerülnie a katonai behívót. A filmvilág előszobájában [ szerkesztés] Rómában Fellini ismét újságírással próbálkozott. A Popolo di Roma rendőrségi rovatánál dolgozott, majd a Marc Aurelio nevű vicclaphoz került. Emellett a Cinemagazzino nevű, kis példányszámú lapot is ellátta színes hírekkel, interjúkkal. E munka során ismerkedett meg a népszerű, de a sznobok által lenézett varietészínésszel, Aldo Fabrizivel, aki pártfogásába vette. A Marc Aurelió nál a későbbi rendező Steno (a Piedone -sorozat is a nevéhez fűződik) támogatta a tehetséges kollégát. Beajánlotta őt Mario Mattoli rendezőnek, aki új, fiatal tehetségeket keresett, hogy ötleteket szállítsanak friss szemléletű komédiái számára. Hamarosan mások is foglalkoztatni kezdték Federicót, aki tevékenységi körét rádiójátékok írásával egészítette ki. Az egyikben (Cico és Pallina) Giulietta Masina játszotta a női főszerepet. Fellini randevúra hívta a lányt, akibe beleszeretett. Az érzés kölcsönös volt, a pár 1943. október 30-án összeházasodott. Giulietta rövidesen áldott állapotba került, de egy baleset következményeként elvetélt. 1945 -ben a párnak fiúgyermeke született, aki azonban csak két hétig élt. Az orvosok ezután közölték a színésznővel, hogy többé nem lehet gyermeke. 1944 -ben Fellini Funny Face Shop néven egy üzletet nyitott, ahol De Seta, Verdini, Camerini, Scarpelli, Majorana, Guasta, Giobbe, Attalo és Migneco művei mellett saját rajzai eladásából élt. A rajzokat főleg amerikai katonákról készítették, és nekik is adták el. Egy napon a neves rendező, Roberto Rossellini látogatott el az üzletbe. Felkérte Fellinit, hogy működjön közre tervezett új filmje, a Róma, nyílt város ( 1945) forgatókönyvének megírásában. A produkciónak egy vagyonos hölgy ígért támogatást abban az esetben, ha a főszerepet Aldo Fabrizi kapja. Fellinire hárult a feladat, hogy rávegye az eleinte vonakodó Fabrizit, hogy elvállalja az addigi szerepkörétől eltérő figura megformálását. Federico részt vett Rossellini következő filmje, a Paisà ( 1946) elkészítésében is. A közös munka nagy hatással volt Fellinire: beutazta az országot, személyesen látta a háború pusztításait, megismerkedett az újjáépítés lázában égő emberekkel, és mellesleg a szakma számos fogását megtanulta Rossellinitől. A Paisà ban állt Fellini először rendezőként a kamera mögött, amikor egy rövid snittet forgatott le Rossellini távollétében. 1947 -ben mentora A szerelem címmel két epizódból álló filmet forgatott. Az egyik rész, A csoda főszerepét Federico Fellinire bízta, a női főszereplő Anna Magnani volt. Az epizódfilm jelentősége Fellini szempontjából leginkább az volt, hogy színészi oldalról is bepillantást nyerhetett a filmkészítésbe. Persze egy ideig még megmaradt a forgatókönyvírás mellett: Rossellinin kívül például Alberto Lattuada, Pietro Germi és Luigi Comencini számára dolgozott, írótársai többek között Piero Tellini, Steno és Mario Bonnard voltak. Szaporodó szakmai tapasztalatainak köszönhetően hamarosan társrendezői feladatokat is kapott előbb Rossellini Ferenc, Isten lantosa ( 1950) című művében, majd Alberto Lattuada A varieté fényei (1950) című alkotásában. Utóbbiban a forgatókönyvírás mellett a szereposztást és a színészvezetést vállalta magára, a tényleges rendezést azonban még Lattuada végezte. A korai filmek [ szerkesztés] A fehér sejk [ szerkesztés] Michelangelo Antonioni 1949 -ben Lamorosa menzogna címmel rövidfilmet készített a képes magazinok fumettinek nevezett képregényeiről. A sztoriból önálló filmnovellát írt, és felkérte Fellinit, hogy Tullio Pinelli és Ennio Flaiano társaságában írjon belőle forgatókönyvet. Mire az elkészült, Antonioni megbetegedett. Amikor felépült, más téma keltette fel az érdeklődését. Alberto Lattuada nem vállalta a fumetti témájú film megrendezését, elsősorban azért, hogy Federico kapja a megbízást. Fellini nagy nehezen talált egy producert Luigi Rovere személyében, aki hajlandó volt finanszírozni a kezdő rendező filmjét, amely A fehér sejk ( 1951) címet kapta. Federico ragaszkodott jó barátja, Alberto Sordi, valamint Leopoldo Trieste és Giulietta Masina szerepléséhez. Az egyetlen nap alatt játszódó komikus alkotás egy házasság válságát mutatja be. A történet szerint a Rómába érkező házaspár nőtagja romantikus fantáziáiban beleszeret egy divatos fényképregény hősébe, a fehér sejkbe. Megszökik a férjétől, hogy találkozzék álmai lovagjával. A valóság persze kiábrándító, de a végén minden jóra fordul. A nem túl jelentős, inkább kuriózum értékű filmben Fellini először dolgozott Nino Rota zeneszerzővel, aki 1979 -ben bekövetkezett haláláig állandó munkatársa és jó barátja lett. Figyelemre méltó még, hogy Giulietta Masina rövid szerepe egy Cabiria nevű prostituált emlékezetes megformálása volt. A fehér sejk részértékei ellenére megbukott, és úgy tűnt, Fellini filmrendezői pályafutásának máris befellegzett. A bikaborjak [ szerkesztés] Mégsem így történt. Fellini hosszas beszélgetéseket folytatott Ennio Flaianóval, és kiderült, hogy nagyjából közösek az ifjúkori emlékeik, valószínűleg azonos társadalmi helyzetük okán. Ebből a felismerésből született az ötlet, hogy forgatókönyvet írjanak a kisvárosi, polgári származású aranyifjakról. Szerencséjükre egy firenzei kereskedő vállalta, hogy pénzeli a produkciót, amennyiben Firenzében forgatnak. A bikaborjak forgatása 1952 -ben kezdődött, de a főszerepet játszó Alberto Sordi más irányú elfoglaltságai miatt elég nehezen haladt a munka. Amikor a mű elkészült, meghívták az 1953 -as velencei filmfesztiválra, ahol elnyerte az Ezüst Oroszlánt. A történet öt ifjú életét követi nyomon. Sikere elsősorban annak volt köszönhető, hogy az első olyan olasz alkotások közé tartozik, melyek aktuális témákról szóltak kritikusan, de nem didaktikusan. Érződik még rajta a neorealizmus hatása, de az azon való túllépés igénye is. Áthatja az a mélabús nosztalgia is, mely a művész későbbi alkotásaiban ugyancsak megfigyelhető. Fellini következő munkája nem egy újabb nagyfilm, hanem egy szkeccsfilm volt. Cesare Zavattini kérte fel a Szerelem a városban ( 1953) egyik epizódjának (Egy házasságközvetítő iroda) megrendezésére. (A másik három kisfilm alkotói: Michelangelo Antonioni, Francesco Maselli és Carlo Lizzani. A forgatás úgy kezdődött el, hogy a forgatókönyv még nem volt kész, ezért a jeleneteket nagyjából a történések sorrendjében vették fel: az ilyesmi viszonylag ritkán fordul elő a filmvilágban. A kritikusoknak tetszett a rövidfilm, jellegzetes neorealista műként értékelték. Fellini következő megbízatása A bikaborjak hoz kapcsolódott: a producerek fantáziát láttak az egyik szereplő, Moraldo életét nyomon követő filmben. El is készült a Moraldo a városban című filmnovella, melyet 1954 -ben publikáltak, ám a tervezett alkotás végül nem valósult meg. Fellini ugyanis annyira aggódott évek óta kallódó filmterve, az Országúton miatt, hogy semmit nem volt hajlandó megrendezni addig, amíg azt el nem készítheti. A világsikerek [ szerkesztés] Országúton [ szerkesztés] Országúton (Anthony Quinn) A varieté fényei forgatásán Fellini felfigyelt egy különös artistapárra, és lejegyezte velük kapcsolatos gondolatait. Tullio Pinelli 1951-es olaszországi utazásai során szintén a vándormutatványosok életét tanulmányozta. Fellini és Pinelli még 1951-ben hozzáláttak, hogy megfigyeléseik felhasználásával forgatókönyvet írjanak. A szkript el is készült, ám A fehér sejk kudarca miatt megvalósítása reménytelennek tűnt. Végül Fellini megmakacsolta magát, és mindent félretett, míg el nem készíti az Országúton t. Ennio Flaianót kérték fel, hogy segítsen a forgatókönyvet megfelelő formába önteni. Flaiano javaslatára átdolgozták Gelsomina jellemét: a korábbi intellektuális figurából a világot inkább érzelmi oldalról megközelítő, egyszerű lány lett. A bikaborjak velencei sikere után Carlo Ponti producer elvállalta az új film finanszírozását. Giulietta Masina szerepeltetését azonban csak úgy hagyta jóvá, ha a két férfi főszerepet amerikai színészek kapják. Fellini nem tiltakozott, mivel Anthony Quinn és Richard Basehart megfeleltek a figurákról alkotott elképzeléseinek. A három szereplőre (Zampano, Gelsomina és a Bolond) koncentráló dráma három kulcsfogalom köré épül: szeretet, áldozat és megváltás. Kiemelkedő jelentőséget kapott a zene is, a Nino Rota által komponált trombitadallam. A kész film Velencében került először a közönség elé, 1954 -ben: a siker óriási volt. Nem lehet azonban elhallgatni, hogy az Országúton annak idején sok támadásban is részesült: egyes kritikusok a neorealizmus elárulásaként értékelték. Különös módon később maga Fellini sem szívesen beszélt erről a művéről. Igaz, az ő indokai mások voltak: úgy vélte, túl sokat foglalkoznak ezzel a filmjével, és sokkal kevesebb figyelmet szentelnek a többire, különösen az éppen aktuálisra. Tény viszont, hogy az Országúton tette valóban világhírűvé Fellinit. (Érdekes véletlen, hogy „lelki társa”, Ingmar Bergman is szinte ugyanakkor forgatott egy cirkuszosokról szóló drámát Fűrészpor és ragyogás (1953) címmel. ) Szélhámosok [ szerkesztés] Fellini következő néhány filmjének központi helyszíne Róma lett. Első „római film”-je, a Szélhámosok azonban megbukott az 1955 -ös velencei filmfesztiválon. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy az Országúton lázában égő kritika és közönség egy újabb, nagy hatású, de főleg az előzőre hasonlító mesterművet várt a rendezőtől, ám ez az igény nem teljesült. A Szélhámosok Fellini pályafutásának talán legnagyobb bukása lett, értékeire csak jóval később figyeltek fel. A történet római csalók szélhámosságait mutatja be: egyikőjük végül megbűnhődik mindazért, amit elkövetett… Évekkel később derült csak ki, hogy a film valójában két és fél órás lett volna, ám a producer kívánságának engedve megrövidítették. A velencei bukás után, de a külföldi forgalmazhatóságban még bízva, további vágásokra került sor. Fellini épp az ilyesmik miatt soha nem szerette újra megnézni a filmjeit: ő úgy emlékezett rájuk, ahogyan leforgatta őket, és nem úgy, ahogyan végül különféle kompromisszumok árán moziba kerültek. Cabiria éjszakái [ szerkesztés] Cabiria éjszakái (Giulietta Masina) Amikor még javában zajlott a Szélhámosok forgatása, a munkát rendre megzavarta egy Wanda nevű prostituált, aki dühös szitkokkal árasztotta el a stábot. Fellininek sikerült a lányt „megszelídítenie”, ám az élményt nem felejtette el. Fejében motoszkált még A fehér sejk prostituált szereplőjének, Cabiriának az alakja is, illetve hatottak rá azok az újsághírek, melyek egy utcalány meggyilkolásáról szóltak. E motívumok alapján született meg a Cabiria éjszakái ( 1957) forgatókönyve. A munkában egy öntörvényű tehetség, az íróként akkor már jól ismert Pier Paolo Pasolini is részt vett. A producerek viszont elborzadtak a gondolattól, hogy pénzükkel egy prostituáltról szóló filmet támogassanak. Végül Dino De Laurentiis engedett, de ragaszkodott ahhoz, hogy Oscar szerepét egy francia színész kapja. François Périer -vel Fellininek ugyanolyan szerencséje volt, mint korábban Anthony Quinn-nel. A női főszerepben Giulietta Masina feledhetetlen alakítást nyújtott: kihasznált, kisemmizett Cabiriája a legnagyobb csalódás után is visszanyeri szinte már naiv hitét az emberekben, az Élet csodájában. A katartikus hatású filmdráma az Országúton hoz mérhető világsikernek bizonyult, és szintén elnyerte az Oscar-díjat. A Cabiria éjszakái esetében is szükség volt azonban rövidítésekre, az egyház ugyanis kifogásolta az „Irgalmas Szamaritánus” zsákos ember jelenetét. Noha bizonyos kivágott jelenetek az 1990-es években még megvoltak, maga Fellini sosem gondolt arra, hogy visszaillessze azokat a világsikerű változatba. Édes élet [ szerkesztés] Ennio Flaiano, Federico Fellini és Anita Ekberg Az édes élet forgatásán Fellini következő filmterve, az Utazás Anitával (melynek főszerepére Gregory Pecket és Sophia Lorent szemelték ki) meghiúsult. [17] Helyette az Édes élet ( 1960) elkészítésébe fogott, ám az előkészületi munkák különösen sokáig elhúzódtak. A film alapjául a Moraldo a városban című filmnovella szolgált, melyet Fellini – munkatársai segítségével – többször is átírt. Az eredeti változat A bikaborjak főhősének római kalandjait követte volna nyomon. Szerencsére a Cabiria éjszakái után már nem volt különösebb gond vállalkozó szellemű producert találni az új filmhez. Marcello, az újságíró szerepére a pénzemberek anyagi megfontolásokból Paul Newmant javasolták, Fellini azonban elutasította a javaslatot. A szerephez ugyanis megnyerő, de átlagos arcra volt szüksége, ezért választása Marcello Mastroiannira esett, akivel kitűnően tudott együtt dolgozni. Steiner szerepére viszont maga Fellini szeretett volna amerikai sztárt, Henry Fondát, ám konkrét szerződésig nem sikerült eljutni. Kitűnő színésznőket sikerült megnyerni a fontosabb női szerepekre Anita Ekberg, Anouk Aimée, Nadia Gray és Yvonne Furneaux személyében. A két és félórás Édes élet egy fiatal, jobb sorsra érdemes újságíró életének egy szeletét mutatja be, vergődését három nő között, tehetsége elfecsérlését az „édes élet” pillanatnyi örömeire. A dráma terjedelmes hosszúsága ellenére világsiker lett. Az eredeti cím (Dolce vita) azóta számos nyelvben használatos fogalommá vált, ahogyan az Édes élet egyik szereplőjének nevéből (Paparazzo) ered a mindenre kapható lesifotósok közkeletű elnevezése, a paparazzi is. A siker mellett azonban kijutott a támadásokból is: Olaszországban sokan botrányosnak találták a filmet, számos templomban egyenesen miséket celebráltak Fellini lelki üdvéért. Az Édes élet anyagi sikere nyomán Federico és producere, Angelo Rizzoli közös filmvállalatot hoztak létre Federiz néven, de a fiatal tehetségek támogatására létrejött vállalkozás rövid életű volt. Alkotói válság [ szerkesztés] Doktor Antonio megkísértése [ szerkesztés] Doktor Antonio megkísértése Cesare Zavattini javaslatára Carlo Ponti 1961 -ben négyrészes szkeccsfilm anyagi támogatását vállalta. Az epizódok megrendezésére Fellinit, Luchino Viscontit, Vittorio De Sicát és Mario Monicellit kérte fel. (Szó volt Rossellini és Antonioni közreműködéséről is, de ők kiszálltak. A mű a Boccaccio 70 címet kapta. A klasszikus szerző neve az opusz szellemiségére kívánt utalni, a „70” tréfás célzás volt arra, hogy a merésznek szánt filmet a cenzúra valószínűleg csak 1970 -ben fogja engedélyezni. (Azonnal engedélyezték. Fellini epizódja a Doktor Antonio megkísértése címet kapta. A címszereplőt felháborítja egy tejreklám óriásplakátja, amely Anita Ekberget ábrázolja. A férfi fantáziájában a plakátfigura megelevenedik… Fellini szándéka az volt, hogy az elfojtott szexualitás elemi felszínre törését ábrázolja parodisztikus módon, de koncepciója nem talált megértésre a közönség körében. 8 és ½ [ szerkesztés] 8 és ½ (Marcello Mastroianni és Tito Masini) Az Édes élet után Fellini egészsége megromlott, orvosai javaslatára szanatóriumba vonult. Ott kezdett el körvonalazódni benne egy újabb film terve, amelybe a korábbiaknál is több személyes élményt és kínzó problémát dolgozott bele. Ezeknek köszönhetően vált a 8 és ½ ( 1963) a filmtörténet első önvallomásává. A cselekmény felszínén elvileg csupán arról van szó, hogy egy filmrendező válságba kerül, és nem képes arra, hogy új alkotását elkészítse. Valójában azonban a filmbeli rendező, Guido (Marcello Mastroianni) történetén keresztül Fellini egyrészt az olasz értelmiség válságáról tudósít, másrészt önvizsgálatra buzdítja a nézőt: azt sugallja, hogy külső tényezők helyett sorsunk jobbra fordulását belső tartalékainkból, önmagunkra támaszkodva kell megvalósítanunk. Szinte rendhagyónak mondható módon produceri óhajra ismét változtatnia kellett, ezúttal a befejezésen. A 8 és ½ volt az első a „fellinisen bonyolult” alkotások közül, annak idején sokan nem is értették szimbólumait és utalásait. Mindenesetre ettől kezdve Fellini munkáiban a látvány válik elsődlegessé, de egyáltalán nem öncélúvá. Júlia, Mastrona, Toby [ szerkesztés] Júlia és a szellemek (Giulietta Masina) Javarészt egy spiritiszta médium naplója adta az ötletet a Júlia és a szellemek hez ( 1965. Fontos szempont volt az is, hogy Fellini nagyon szeretett volna még egy filmet forgatni Giulietta Masinával. A történet Júliája rádöbben arra, hogy férje megcsalja, és magányában szellemidézésre adja a fejét. Az európai kritikusoknak nem tetszett a film, felületesnek tartották, az Egyesült Államokban viszont el voltak tőle ragadtatva sziporkázó képi világa miatt. Maga Fellini azonban szintén elhibázottnak tartotta ezt a munkáját. A Mester még 1964 -ben dolgozni kezdett a G. Mastrona utazása című film forgatókönyvén, melyet titokban élete fő művének szánt. 1965 végén készült el a forgatókönyvvel, melynek megvalósításához vállalkozó szellemű producert is talált. Aztán váratlanul hosszabb időre kórházba került. Mire felgyógyult, úgy érezte, erejét meghaladja a tervezett film. Már álltak a díszletek, indulhatott volna a forgatás Ugo Tognazzi főszereplésével, amikor Fellini bejelentette, hogy mégsem forgatja le a filmet. A példátlan döntés következményeként egy ideig nem talált újabb producert, aki hajlandó lett volna anyagilag támogatni egy újabb filmtervét. (A legenda szerint eredetileg a 8 és ½ -t is le akarta mondani, de akkor meggondolta magát. ) Az 1960-as évek végén még tartott a szkeccsfilmek divatja. Francia producerek egy háromrészes epizódfilm elkészítését kezdeményezték Különleges történetek ( 1968) címmel. Tervük az volt, hogy mindegyik epizód egy-egy Edgar Allan Poe -novella feldolgozása legyen. Roger Vadim és Louis Malle mellé Federico Fellinit kérték fel az egyik történet megrendezésére. E filmmel indult Fellini együttműködése Bernardino Zapponi forgatókönyvíróval. A Toby Dammit főszereplője egy Rómába érkező sikeres, de kiégett filmsztár, aki az alkoholtól elbódulva egy őt labdázni hívogató kislányról fantáziál… A csattanós történet egy olyan világot ábrázol, ahol a valódi értékek veszendőben vannak, és a művészet is elsekélyesedik. Ez a gondolat aztán egy egész estés filmben bontakozott ki, melyhez Titus Petronius Arbiter töredékesen fennmaradt műve, a Satyricon jelentette a kiindulási alapot. Fellini-Satyricon [ szerkesztés] Fellini-Satyricon (Hiram Keller és Max Born) Fellini érdeklődését a klasszikus mű hiányzó részei keltették fel. Úgy tekintett a filmre, mint egy sci-fire, amely a jövő helyett a múltban játszódik. Alberto Grimaldi producer jóvoltából a United Artists is beszállt a készülő mű finanszírozásába. Az amerikai cég oly sokat várt Fellinitől, hogy megvásárolta Gian Luigi Polidoro ugyanakkor forgatott Satyricon -filmjének amerikai jogait, hogy visszatartsák a konkurens produkció tengerentúli premierjét Fellini alkotásának bemutatójáig. A Fellini-Satyricon ( 1969) csúnyán megbukott a velencei filmfesztiválon tartott ősbemutatón. Voltak, akik azonban már akkor észrevették a tivornyák, az erkölcstelenség látványos ábrázolása mögött a tulajdonképpeni mondanivalót, a művész lesújtó véleményét saját koráról, melyet az antik történet segítségével közölt. Ebből a szempontból a Fellini-Satyricon az Édes élet tematikai folytatásának tekinthető. Újabb remekművek [ szerkesztés] Amarcord (középen: Magali Noël) 1969-ben, a Satyricon utómunkálatai közben Fellini megállapodást kötött egy Ingmar Bergmannal közös, Love Duet címre keresztelt epizódfilm forgatására, de végül Fellini epizódja sohasem készült el, Bergman pedig egész estés filmmé bővítette a sajátját (ebből született Az érintés című alkotása. Fellini újabb alkotása, a Bohócok ( 1970) eredetileg tévéfilmnek készült. A leghíresebb olasz és francia clownok felvonultatása valójában csak ürügy volt a rendező számára, hogy ismét önmagáról valljon, és felidézze a gyermekkor csodálatos világát. Az emlékezés a kulcsfogalom következő két alkotása, a Fellini-Róma ( 1972) és az Amarcord ( 1973) esetében is. Az előbbi egy szubjektív esszéfilm, melyben Fellini az antik és a modern Róma szembeállítása mellett saját fiatalkorát is felidézi. Bravúros, olykor meghökkentő elemekből építkezik a film. Különösen emlékezetes epizód a stáb Rómába érkezése a szakadó esőben, a megidézett varieté, a metró építése közben feltáruló ókori villa romjai, az egyházi divatbemutató vagy éppen az éjszakai motorosokat ábrázoló képsor. Szinte hihetetlen, de a film javát műteremben forgatták. Az Amarcord Fellini visszaemlékezése kamaszkorára, noha ő maga ingerülten tiltakozott, ha önéletrajzinak minősítették ezt az alkotását. A különös cím egyes magyarázatok szerint az olasz „io mi ricordo” (emlékezem) tájnyelvi változata. Titta, a főhős – a valóságban Fellini barátját hívták így – és bolondos családjának történetén keresztül a Mester a fasizálódó Olaszországról is érzékletes, szellemes és találó képet rajzolt. A világsikert az újabb, immár negyedik Oscar-díj is bizonyította. E filmről szólván nem lehet említetlenül hagyni Nino Rota csodálatos zenéjét, mely a komponista egyik legemlékezetesebb melódiája. Hosszas előkészület előzte meg a Fellini-Casanova ( 1976) forgatását. Mint a cím is jelzi, Fellini nem a legendás nőcsábász és kalandor életének hiteles történetét mutatja be, hanem azt, amilyennek ő látja a figurát. A Mester értelmezésében Casanova tragikomikus személyiség, mert hiába művelt és nagy tudású férfi, mégsem ezért, hanem férfiúi képességei miatt foglalkoznak vele, ahogyan az utókor is kissé igazságtalanul inkább gáláns lepedőakrobataként emlékezik rá. Hosszú alkony [ szerkesztés] Fellini utolsó filmjei már nem érnek fel korábbi, legendás alkotásai magasságába, de természetesen ezek sem érdektelen munkák. A televízió számára forgatott Zenekari próba ( 1979) allegória az emberi együttélésről, felvillantva a diktatúra és az anarchia szélsőségeit. A politikusok közül meglepően sokan magukra ismertek az egyes zenészekben, ezért a RAI – botránytól tartva – elhalasztotta a premiert. Végül a Zenekari próba előbb a mozikban volt látható. A nők városa ( 1980) Fellini egyik álmán alapul. Eredetileg arról volt szó, hogy egy Ingmar Bergmannal közös film része lesz. A közös vállalkozás azonban végül nem közösen valósult meg. A nők városa kapcsán problémák támadtak a finanszírozással is. Bob Guccione, a Penthouse nevű szexmagazin tulajdonosa a világméretű botrányt kavart Caligula ( 1979) mellett művészi becsvágyait egy Fellini-produkcióval kívánta kielégíteni. A szexjelenetek tekintetében azonban Fellini makacsabbnak bizonyult, mint a Caligula rendezője, Tinto Brass. Nem volt hajlandó a Guccione által javasolt angol és amerikai színészek szerződtetésére sem. Ezért a szexmágnás kiszállt a produkcióból, amelyet számos feszültség közepette sikerült csak megvalósítani. A bemutató után a filmet szokatlanul heves támadások érték a nők részéről: még a női főszereplő, a lengyel Anna Prucnal is utólag tévedésnek minősítette saját szerepét. Érdekesség, hogy a nőfaló Katzone doktor alakját Fellini jó barátjáról, Georges Simenon íróról mintázta. Ginger és Fred (Giulietta Masina) Az És a hajó megy ( 1983) a sziporkázó ötletek újabb „fellinis” kavalkádját vonultatja fel. Ismét egy szimbolikus történetről van szó: a hajó, amely egy híres opera-énekesnő hamvait szállítja, tulajdonképpen az I. világháború felé haladó emberiség metaforája. A televízió mindenhatóságáról szóló kesernyés médiakritika a Ginger és Fred ( 1986. Paradox módon eredetileg televíziós produkció lett volna. Ötlete Giulietta Masinától származott. A színésznő választotta partnerének Mastroiannit, akivel addig csak színpadon játszott együtt. Fellini e művével szerette volna tiszteletét is kifejezni Fred Astaire és Ginger Rogers iránt. A legendás Ginger azonban sértésnek fogta fel a filmet, és kártérítési pert indított Fellini ellen. A Cinecittà fennállásának ötvenedik évfordulójára született az Interjú ( 1987) melyet eredetileg szintén televíziós produkciónak szántak. Végül mozifilm lett az ötletből, nosztalgikus főhajtás a legendás filmstúdió előtt, amelyben Fellini is szívesen és gyakran dolgozott. A Mester utolsó filmje, A Hold hangja ( 1990) egy kortárs szerző, Ermanno Cavazzoni A tébolyultak költeménye című regénye alapján készült. Fellini különösen szerette ezt az alkotását, éppen azért, mert nem volt kedvező a fogadtatása. A cselekmény központi alakja egy elmegyógyintézetből kiszabadult ártalmatlan bolond: az ő szemén keresztül látjuk a világot. 1993 -ban Fellini Oscar-díjat kapott az életművéért. A díjat Marcello Mastroianni és Sophia Loren adta át neki, akivel végül soha nem dolgozott együtt. Amikor beszéde végén Federico a feleségének is köszönetet mondott, a nézőtéren ülő Giuliettára tekintve mondanivalóját ezzel fejezte be: „Ne sírj, Giulietta! ” Az Oscar-díj átvétele után nem sokkal Fellini kórházba került. Reumája is kínozta, de az igazi ok sürgős bypass-műtétje volt, melyet Svájcban végeztek el. Noha orvosai szerint hosszabb utókezelésre lett volna szüksége, a Mester szülővárosába, Riminibe utazott. Felesége Rómába ment néhány sürgős ügyet elintézni, valamint saját egészségi állapota miatt az orvosát felkeresni. Fellini Riminiben, a szállodai szobában agyvérzést kapott, és nem tudott segítséget hívni. A szobalány talált rá háromnegyed órával később. Giulietta Masina néhány hónappal élte túl szeretett férjét. Írásai [ szerkesztés] Utazás Tullumba Mesterségem, a film. Budapest, 1988, Gondolat Kiadó Én, Fellini. Budapest, 1998, Magvető Kiadó (lejegyezte és a járulékos részeket írta: Charlotte Chandler) Rendezései [ szerkesztés] 1950 A varieté fényei (Luci del varietà. az első „fél” film) társrendező: Alberto Lattuada 1951 A fehér sejk (Lo sceicco bianco) 1953 A bikaborjak (I vitelloni) 1953 Szerelem a városban (L'amore in città. a második „fél” film) az Egy házasságközvetítő iroda című epizód) 1954 Országúton (La strada) 1955 Szélhámosok (Il bidone) 1957 Cabiria éjszakái (Le notti di Cabiria) 1960 Az édes élet (La dolce vita) 1962 Boccaccio '70 (a harmadik „fél” film. a Doktor Antonio megkísértése című epizód) 1963 8 és ½ (Otto e mezzo) 1965 Júlia és a szellemek (Giulietta degli spiriti) 1968 Különleges történetek / Rejtelmes történetek (Histoires extraordinaires. a Toby Dammit című epizód) 1969 Egy rendező feljegyzései (Block-notes di un regista. tévéfilm) 1969 Fellini-Satyricon 1970 Bohócok (I clowns) 1972 Fellini-Róma (Fellini-Roma) 1973 Amarcord 1976 Fellini-Casanova (Il Casanova di Federico Fellini) 1979 Zenekari próba (Prova d'orchestra) 1980 A nők városa (La città delle donne) 1983 És a hajó megy (E la nave va) 1986 Ginger és Fred (Ginger e Fred) 1987 Interjú (Intervista) 1990 A Hold hangja (La voce della luna) Magyar nyelvű kötetek [ szerkesztés] Mesterségem, a film; ford. Székely Éva; Gondolat, Bp., 1988 Charlotte Chandler: Én, Fellini; ford. Ladányi Katalin; Magvető, Bp., 1998 Carissimo Simenon, mon cher Fellini. Georges Simenon és Federico Fellini levelezése; ford. Ádám Péter; Osiris, Bp., 2001 (Osiris zsebkönyvtár) Játszani, mint a gyermek; vál. Daniel Keel, ill. Fellini, ford. Schéry András; Háttér, Bp., 2003 Bernardino Zapponi: Az én Fellinim. Erős és gyenge, dühös és szelíd, öreg és infantilis az ember és a rendező forgatókönyvírója elbeszélésében; ford. Szentgyörgyi Rita, ill. Fellini; JLX, Bp., 2003 Rita Cirio: A filmrendezés mestere. Interjú Federico Fellinivel; ford. Kuklis Erika; Holnap, Bp., 2004 Fontosabb díjak és jelölések [ szerkesztés] Oscar-díj [ szerkesztés] 1947 jelölés Róma, nyílt város (legjobb forgatókönyv, jelölve még: Sergio Amidei) 1950 jelölés Paisà (legjobb forgatókönyv, jelölve még: Sergio Amidei, Alfred Hayes, Marcello Pagliero és Roberto Rossellini) 1957 jelölés Országúton (legjobb forgatókönyv, jelölve még: Tullio Pinelli) 1958 jelölés A bikaborjak (legjobb forgatókönyv, jelölve még: Tullio Pinelli és Ennio Flaiano) 1962 jelölés Édes élet (legjobb rendező és legjobb forgatókönyv, utóbbira jelölve még: Tullio Pinelli, Brunello Rondi és Ennio Flaiano) 1964 jelölés 8 és ½ (legjobb rendező és legjobb forgatókönyv, utóbbira jelölve még: Tullio Pinelli, Brunello Rondi és Ennio Flaiano) 1971 jelölés Fellini-Satyricon (legjobb rendező) 1976 jelölés Amarcord (legjobb rendező és legjobb forgatókönyv, utóbbira jelölve még: Tonino Guerra) 1977 jelölés Fellini-Casanova, legjobb forgatókönyv (megosztva Bernardino Zapponival) 1993 Életműdíj BAFTA-díj [ szerkesztés] 1961 jelölés Édes élet (legjobb külföldi film) 1978 díj Fellini-Casanova (legjobb díszlet, megkapta még: Danilo Donati) 1987 jelölés Ginger és Fred (legjobb külföldi film, jelölve még: Alberto Grimaldi) César-díj [ szerkesztés] 1988 jelölés Interjú (legjobb külföldi film) David di Donatello-díj [ szerkesztés] 1974 díj Amarcord (legjobb rendező) 1984 díj És a hajó megy (legjobb forgatókönyv, megkapta még: Tonino Guerra) 1984 Luchino Visconti-díj 1986 René Clair-díj a Ginger és Fred ért 1986 Róma városának aranyérme Európai Filmdíj (Félix-díj. szerkesztés] 1989 Életműdíj Ezüst Szalag díj [ szerkesztés] 1954 díj A bikaborjak (legjobb rendező) 1955 díj Országúton (legjobb rendező) 1958 díj Cabiria éjszakái (legjobb rendező) 1961 díj Édes élet (legjobb forgatókönyv, megkapta még: Tullio Pinelli és Ennio Flaiano) 1964 díj 8 és ½ (legjobb rendező és legjobb forgatókönyv, utóbbit megkapta még: Tullio Pinelli, Brunello Rondi és Ennio Flaiano) 1974 díj Amarcord (legjobb rendező és legjobb forgatókönyv, utóbbit megkapta még: Tonino Guerra) 1980 díj A nők városa (legjobb rendező) 1984 díj És a hajó megy (legjobb rendező) megosztva Pupi Avatival) Cannes-i filmfesztivál [ szerkesztés] 1957 jelölés Cabiria éjszakái ( Arany Pálma) 1957 díj Cabiria éjszakái ( OCIC-díj) 1960 díj Az édes élet (Arany Pálma) 1972 díj Fellini-Róma ( technikai nagydíj) 1987 díj Interjú ( a Nemzetközi Filmfesztivál 45. évfordulós díja) Moszkvai filmfesztivál [ szerkesztés] 1963 díj 8 és ½ 1987 díj Interjú Velencei filmfesztivál [ szerkesztés] 1953 A bikaborjak ( Arany Oroszlán díj -jelölés, Ezüst Oroszlán-díj) 1954 Országúton (Arany Oroszlán-jelölés, Ezüst Oroszlán-díj) 1955 jelölés Szélhámosok (Arany Oroszlán) 1985 Életműdíj Szakirodalom [ szerkesztés] Sonia Schoonejans: Fellini (prefazione di Alberto Moravia) Róma, 1980) Costanzo Costantini: Conversations avec Federico Fellini (Párizs, 1995) Tullio Kezich: Su la Dolce Vita con Federico Fellini (Marsilio, Velence, 1996) Federico Fellini: 8 és 1/2 - forgatókönyv (in: Nagyvilág 1964/március pp. 352–413. ) Nemeskürty István: A filmművészet nagykorúsága (Budapest, 1966, Gondolat Könyvkiadó) Nemeskürty István (szerk. Az édes élet - forgatókönyvek 1921–1969 I-II. kötet (Budapest, 1970, Gondolat Könyvkiadó) Nemeskürty István: Fellini – Szemtől szemben (Budapest, 1974, Gondolat Könyvkiadó) Muhi Klára - Perlaki Tamás: Federico Fellini (Filmbarátok Kiskönyvtára - Kortársaink a filmművészetben; Budapest, 1983, Népművelési Propaganda Iroda - Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum) Federico Fellini: És a hajó megy. filmnovella (in: Nagyvilág 1984/április pp. 467–481. ) Federico Fellini: Ginger és Fred - filmnovella (in: Nagyvilág 1986/december pp. 1789–1797. ) Federico Fellini: Egy rendező jegyzetei (in: Nagyvilág 1988/november pp. 1587–1599. ) Federico Fellini: Mesterségem, a film (Budapest, 1988, Gondolat Kiadó) Federico Fellini: A hold hangja - filmforgatókönyv (in: Nagyvilág 199/május-június pp. 627–661. és pp. 787–818. ) Hagymás István: Casanova napja: Fellini Casanovájának asztrálmítoszi vonatkozásai (Győr, 1993, Hazánk Könyvkiadó) Charlotte Chandler: Én, Fellini; ford. Ladányi Katalin (Budapest, 1998, Magvető Kiadó) Georges Simenon - Federico Fellini: Carissiom Simenon - Mon cher Fellini: Federico Fellini és Georges Simenon levelezéséből (Budapest, 2001, Osiris Kiadó) Andrej Tarkovszkij: Napló (Budapest, 2002, Osiris Kiadó) Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába - filmelemzések (2003, Muravidék Baráti Kör) Bernardino Zapponi: Az én Fellinim - erős és gyenge, dühös és szelíd, öreg és infantilis az ember és a rendező forgatókönyvírója elbeszélésében (Budapest, 2003, JLX Kiadó) Federico Fellini: Játszani, mint a gyermek (Budapest, 2003, Háttér Kiadó) Bradányi Iván: Dolce vita. Federico Fellini nem is olyan édes élete; Solo Music Budapest Zeneműkiadó, Bp., 2003 Rita Cirio: Federico Fellini - a filmrendezés mestere (Budapest, 2004, Holnap Kiadó) Tullio Kezich: Federico avagy Fellini élete és filmjei; ford. Gál Judit (Budapest, 2006, Európa Kiadó) Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Budapest, 2011, Francia Új Hullám Kiadó) Hivatkozások [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] Federico Fellini a -n (magyarul) Federico Fellini az Internet Movie Database oldalain Federico Fellini alkotói portré. 1. rész a Filmtett en (magyarul) Federico Fellini alkotói portré. 2. 3. rész a Filmtett en (magyarul) Életrajz, fotók, plakátok One of Fellini's artworks Fám Erika elemzése az Országútonról [ halott link] m v sz Arany Pálma-díjas filmek A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja 1939–1954 1939: Acélkaraván – Cecil B. DeMille 1946: Örjöngés – Alf Sjöberg, Férfiszenvedély – Billy Wilder, De røde enge – Bodil Ipsen és Lau Lauritzen, Neecha Nagar – Chetan Anand, Késői találkozás – David Lean, María Candelaria – Emilio Fernández, Döntő fordulat – Fridrih Markovics Ermler, Elveszett boldogság – Jean Delannoy, Utolsó pillanat – Leopold Lintberg, Mui bez křídel – Frantisek Cap, Róma, nyílt város – Roberto Rossellini 1947: – 1948: – 1949: A harmadik ember – Carol Reed 1950: – 1951: Júlia kisasszony – Alf Sjöberg, Csoda Milánóban – Vittorio De Sica 1952: Othello, a velencei mór tragédiája – Orson Welles, Két krajcár reménység – Renato Castellani 1953: A félelem bére – Henri-Georges Clouzot 1954: A pokol kapuja – Kinugasza Teinoszuke 1950-es évek 1955: Marty – Delbert Mann 1956: A csend világa – Jacques-Yves Cousteau és Louis Malle 1957: Szemben az erőszakkal – William Wyler 1958: Szállnak a darvak – Mihail Konsztantyinovics Kalatozov 1959: Fekete Orfeusz – Marcel Camus 1960-as évek 1960: Az édes élet – Federico Fellini 1961: Ilyen hosszú távollét – Henri Colpi, Viridiana – Luis Buñuel 1962: Fogadalom – Anselmo Duarte 1963: A párduc – Luchino Visconti 1964: Cherbourgi esernyők – Jacques Demy 1965: A csábítás trükkje – Richard Lester 1966: Egy férfi és egy nő – Claude Lelouch, Hölgyek és urak – Pietro Germi 1967: Nagyítás – Michelangelo Antonioni 1968: – 1969: Ha… – Lindsay Anderson 1970-es évek 1970: M. A. S. H. – Robert Altman 1971: A közvetítő – Joseph Losey 1972: A munkásosztály a Paradicsomba megy – Elio Petri, A Mattei-ügy – Francesco Rosi 1973: The Hireling – Alan Bridges, Madárijesztő – Jerry Schatzberg 1974: Magánbeszélgetés – Francis Ford Coppola 1975: Parázsló évek krónikája – Mohammed Lakhdar-Hamina 1976: Taxisofőr – Martin Scorsese 1977: Apámuram – Paolo és Vittorio Taviani 1978: A facipő fája – Ermanno Olmi 1979: Apokalipszis most – Francis Ford Coppola, A bádogdob – Volker Schlöndorff 1980-as évek 1980: Mindhalálig zene – Bob Fosse 1980: Az árnyéklovas – Kuroszava Akira 1981: A vasember – Andrzej Wajda 1982: Eltűntnek nyilvánítva – Costa-Gavras, Az út – Yilmaz Güney 1983: Narajama balladája – Imamura Sóhei 1984: Párizs, Texas – Wim Wenders 1985: A papa szolgálati útra ment – Emir Kusturica 1986: A misszió – Roland Joffé 1987: A Sátán árnyékában – Maurice Pialat 1988: Hódító Pelle – Bille August 1989: Szex, hazugság, videó – Steven Soderbergh 1990-es évek 1990: Veszett a világ – David Lynch 1991: Hollywoodi lidércnyomás – Joel és Ethan Coen 1992: Legjobb szándékok – Bille August 1993: Isten veled, ágyasom! – Csen Kaj-ko, Zongoralecke – Jane Campion 1994: Ponyvaregény – Quentin Tarantino 1995: Underground – Emir Kusturica 1996: Titkok és hazugságok – Mike Leigh 1997: A cseresznye íze – Abbas Kiarostami, Az angolna – Imamura Sóhei 1998: Az örökkévalóság meg egy nap – Theo Angelopoulos 1999: Rosetta – Luc Dardenne 2000-es évek 2000: Táncos a sötétben – Lars von Trier 2001: A fiú szobája – Nanni Moretti 2002: A zongorista – Roman Polański 2003: Elefánt – Gus Van Sant 2004: Fahrenheit 9/11 – Michael Moore 2005: A gyermek – Luc Dardenne 2006: Felkavar a szél – Ken Loach 2007: 4 hónap, 3 hét, 2 nap – Cristian Mungiu 2008: Az osztály – Laurent Cantet 2009: A fehér szalag – Michael Haneke 2010-es évek 2010: Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire – Apichatpong Weerasethakul 2011: Az élet fája – Terrence Malick 2012: Szerelem – Michael Haneke 2013: Adèle élete – 1–2. fejezet – Abdellatif Kechiche 2014: Téli álom – Nuri Bilge Ceylan 2015: Dheepan – Egy menekült története – Jacques Audiard 2016: Én, Daniel Blake – Ken Loach 2017: A négyzet – Ruben Östlund 2018: Bolti tolvajok – Koreeda Hirokazu 2019: Élősködők – Pong Dzsunho Különleges Arany Pálma 2018: Le livre d'image – Jean-Luc Godard Cannes-i fesztivál Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 76315386 LCCN: n79056202 ISNI: 0000 0001 2282 0040 GND: 118532421 LIBRIS: 186745 SUDOC: 027291537 NKCS: jn19990002219 BNF: cb11902511c ICCU: 000288 BNE: XX855667 KKT: 00439366 BIBSYS: 90059208 ULAN: 500081169 RKD: 276423.
Download torrent lo sceicco bianco n. Download torrent lo sceicco bianco en.
0 comentarios